Élete első szerepét németül adta elő

A Kaposvári Egyetem egykori hallgatója egészen fiatalon, már másodéves korában alapított saját színházat osztálytársával, Benkó Bencével, és azóta figyelemre méltó előadások sorát hozták létre, valamint megkapták a Prima Junior díjat is. Az ifjú színházalapító a kezdetekről mesélt lapunknak, valamint arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie nap, mint nap azért, hogy egyben tartsa a csapatát.

- Mikor tudatosult Önben először, hogy a színész szakma irányába szeretne elindulni?

- Nagyon korán elkezdett érdekelni a színház. Kisiskolásként is színjátszó-szakkörre jártam, és állandó jelentkező voltam a versmondó versenyeken. A családban senki nem foglalkozott előttem színházzal, a szüleim tanáremberek, de mindig támogattak a pályám során. Egyáltalán nem volt rajtam soha semmiféle nyomás, hogy mivel kéne foglalkoznom, így bátran bontogathattam a szárnyaimat. Persze nem azt mondom: hatéves koromban már tudtam, hogy színész szeretnék lenni, csak volt bennem egy érzés, hogy nekem igenis szerepelnem kell, ezen kívül pedig az irodalom és maga az írás is nagyon érdekelt.

- Mikor kapta élete első szerepét?

- A fordulópont akkor következett be az életemben, amikor 12 éves koromban a Szekszárdi Német Színház (Deutsche Bühne Ungarn) kiírt egy castingot a Kisherceg című darab kapcsán. Ekkor beválogattak, főszereplő lettem. Ez volt életem első színházi szerepe, ráadásul az egészet németül kellett előadnom.

A cikk folytatása a Pepita magazin januári számában olvasható